A halastavak védettsége
A vízi és a környező szárazföldi területek egy részét 1949. augusztus 1-től rezervátummá nyilvánították, és ekként kezelték egészen 1955. január 31-ig, amikor is a védettséget megszüntetve a területet a halastavak kivételével felosztották négy község vadásztársaságai között. A mocsarat és a víztározót azonban 1956. augusztus 1-jétõl Békés megye vadászati felügyelője a vadásztársaságoktól visszavéve, a Madártani Intézetnek adta oda tudományos gyűjtésre és vizsgálatokra, így a terület részbeni védettséget nyert.
Főként madártani értékei miatt egy tájvédelmi körzet kialakítása már a 70-es években felvetődött, a védetté nyilvánításra azonban csak 1990. március 31-én kerülhetett sor. A terület 1997 óta a 7991 hektáron elterülő Kis-Sárrét törzsterületen a Körös-Maros Nemzeti Park része. A halastavak egy része fokozottan védett terület, 1997 áprilisa óta a Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzékében, közismert nevén a Ramsari Egyezményben is szerepel. Kiemelkedő jelentőségű IBA (Important Bird Area) terület. A Natura 2000 hálózat részeként különleges madárvédelmi terület.
A Biharugrai Halgazdaság kiemelt feladatának tekinti, hogy működése során különös figyelmet fordítson a természeti értékek megőrzésére, a tavakon található ökológiai viszonyok fenntartására.
A halastavak élővilága
Növényvilág
A halastavak különböző életkorúak, a tavakat benépesítő élővilág is ezek szerint változik. Főbb növénytársulása a nádas. Az öregebb tavakban terjedőben vannak a gyékényesek. A sekélyebb vizű tavak lebegő hínártársulása a rence-békalencse hínár. A tápláló és lecsapoló csatornák jellegzetes faja a sulyom, a rucaöröm, a békatutaj, a közönséges rence és a vízitök. A csatornák mentén tavasszal gyakori a sárga nőszirom.
Az Ugrai-tavakat a kubikus munkával kiépített tavak gátjain sok helyen vannak éger-, kőris-, fűzfából álló fasorok, facsoportok. A tórendszer szinte közvetlenül kapcsolódik az Ugrai-rét mocsármaradványa, amely számos vízimadárfaj fontos költőhelye, melyek táplálkozó területét elsősorban a halastavak adják.
A Begécsi-víztározó tavai nagyobb kiterjedésűek, nagyobb vízfelülettel rendelkeznek, a gátakon nincsenek facsoportok, bokrok. A Nagy-szík pusztán létesített tavak jobban hasonlítanak az Ugrai- tavakra.
Madárvilág
A tavak és tágabb környezete évtizedek óta tradicionális költő-, pihenő- és gyülekező- helye a vízimadaraknak. A területen folyó vadászat a hetvenes évekig, leginkább az érzékeny darvak számára okozott zavarást.
A teljes nyugalom kedvező hatásai már a tilalom bevezetése utáni években érzékelhető volt, a récék és libák száma megsokszorozódott.
A Biharugrai-halastavak madárvilága az év minden időszakában kínál látnivalót az idelátogatók számára.
Tavasszal rögtön a jég elolvadása után a hínárnövényzetben gazdagabb tavakon a búbos vöcsök párok “járják” szertartásszerű násztáncukat A szürke gémek és a nagy kócsagok sokszor órákig mozdulatlanul lesik táplálékukat a part menti nádszegélyekben. A nádasok sűrűjéből nagyritkán előbukkan egy-egy vörös gém, vagy törpe gém, majd ismét eltűnik a szemben lévő nádszegélyben. A Ugrai-tavak sekélyebb vizeibe gyakran megpillanthatjuk a kanalasgémek fejrázáshoz hasonló táplálékszerzési technikáját, gyakran csatlakoznak hozzájuk a környékbeli falvakban fészkelő gólyák is. Késő tavaszi estéken a partmenti fűzfákra kiskócsagok kisebb-nagyobb csoportja száll be éjszakázni. Ilyenkor indul táplálékért a napközben csapatosan fűzfabokrokon pihenő bakcsó. Jellegzetes “kvakk-vakk” hangját ilyenkor gyakran hallhatjuk, amelyet a nádasok mélyén rejtőző bölömbika hangja kíséri.
A sulyommal borított csatornákon és tórészeken láthatóak a magányosan vadászó üstökös gémek.
Az őszi és tavaszi vonulások idején több ezer példányból álló réce- és lúdcsapatok pihennek meg a halastavakon és a körülötte lévő pusztákon, mocsárréteken. A vonuló fajok közül kiemelkedő jelentőségű a világszerte veszélyeztetett kis lilik (Anser erythropus) és az igen nagy számban átvonuló nagy lilik (Anser albifrons). Az 1990-es évek közepétől egyre rendszeresebben figyelhető meg a szintén veszélyeztetett vörös nyakú lúd (Branta ruficollis). Egyetlen költő lúdfajunk, a nyári lúd (Anser anser) tőkés réce (Anas platyrhynchos).), a kendermagos réce, a böjti réce, a barátréce, és a halastavak legértékesebb récefaja az Európában is kevés példányszámban jelenlévő cigányréce. Tavasszal és ősszel ezres példányszámban fordulhat elő a fütyülőréce és a kanalas réce. gyakori fészkelő és vonuló a tavakon.
Biharugra legnevezetesebb madara a réti sas (Haliaeetus albicilla). Ennek a világszerte ritkán mondható ragadozó madárnak ez az egyik legjelentősebb közép-európai vonuló- és telelőhelye. A téli hónapokban szinte mindig szem elé kerül a tavakon néhány példánya, de nem ritka, hogy 8-12 madarat is láthatunk. A ragadozó madarak rendszeresen költ a barna rétihéja (Circus aeruginosus). A vonuló madárcsapatokat kísérve néha felbukkan a kerecsensólyom (Falco cherrug). Tavaszi és őszi vendég a jellegzetes szárnytartásáról, és világos alsótestéről könnyen felismerhető a halászsas (Pandion haliaetus).
A halastavak különböző életkorúak, a tavakat benépesítő élővilág is ezek szerint változik. Főbb növénytársulása a nádas. Az öregebb tavakban terjedőben vannak a gyékényesek. A sekélyebb vizű tavak lebegő hínártársulása a rence-békalencse hínár. A tápláló és lecsapoló csatornák jellegzetes faja a sulyom (Trapa natans), a rucaöröm békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) , a közönséges rence vízitök (Nuphar lutea). A csatornák mentén tavasszal gyakori a sárga nőszirom (Iris pseudacorus).
NATURE CONSERVATION
Status of the fish ponds
A part of the water and surrounding land areas were declared a reserve from August 1, 1949, and was treated as such until January 31, 1955, when, with the exception of the fish ponds, the area was divided among the hunting societies of four villages. However, from August 1, 1956, the hunting inspector of Békés county took the marsh and the reservoir back from the hunting companies and gave it to the Institute of Ornithology for scientific collection and study, so the area became partially protected.
Mainly due to its ornithological value, the creation of a landscape protection area was proposed as early as the 70s, but it could only be declared protected on March 31, 1990. Since 1997, the area has been part of the Körös-Maros National Park in the 7,991-hectare Kis-Sárrét area. Some of the fish ponds are highly protected areas. Since April 1997 they have been included in the List of Wild Waters of International Importance, commonly known as the Ramsar Convention. An IBA (Important Bird Area) area of outstanding importance. It is a special bird protection area as part of the Natura 2000 network.
Biharugra Fish Farm considers it a priority task to pay special attention to the preservation of natural values and the maintenance of the ecological conditions on the lakes during its operation.
The wildlife of fish ponds
Plant life
Fish ponds are of different ages, and the fauna inhabiting the ponds changes accordingly. Its main plant association is reeds. Cattails are spreading in the older lakes. The floating seaweed association of shallower water lakes is the utricularia-ducweed. The characteristic species of the feeding and draining canals are caltrop, water fern, frog bit, urticularia and yellow pond lily. Along the canals, yellow iris are common in spring.
On the embankments of the Ugra lakes there are rows and groups of trees made of alder, ash, and willow in many places. The lake system is almost directly connected to the remains of the marsh of the Ugra meadow, which is an important breeding ground for many waterfowl species, whose feeding area is mainly provided by fish ponds.
The lakes of the Begécs reservoir are larger, have larger water surface, and there are no groups of trees or bushes on the embankments. The lakes of the Nagy-szík are more similar to the Ugra lakes.
Bird Life
The lakes and their wider surroundings have been a traditional nesting, resting and gathering place for waterfowl for decades. Until the 1970s, hunting in the area caused disturbance, mostly for the sensitive cranes.
The positive effects of the complete calm could be already felt in the first years after the ban was introduced, the number of ducks and geese multiplied.
The bird life of the Biharugra fish ponds offers attractions for visitors at all times of the year.
In the spring, right after the ice melts, pairs of crested grebees “walk” their ritual nuptial dance on the lakes richer in seaweed vegetation. Gray herons and great egrets often wait for hours motionless for their food in the coastal reed beds. Rarely a red heron or a pygmy heron emerges from the thickets of reeds, and then disappears again in the opposite reed border. In the shallower waters of the Ugra lakes, we can often see the head-shaking feeding technique of spoon herons, and they are often joined by storks nesting in the surrounding villages. On late spring evenings, small or large groups of little egrets roost in the coastal willow trees. This is when the black-crowned night-heron, which rests in groups during the day on willow bushes, goes in search of food. Its characteristic “quack-quack” sound can often be heard at this time, which is accompanied by the sound of the great bittern hiding deep in the reeds.
Squacco Heron hunting alone can be seen on canals and parts of lakes covered with caltrop.
During the fall and spring migrations, flocks of ducks and geese, consisting of thousands of individuals, rest on the fish ponds and the surrounding wastelands and marshes. Among the migratory species, the globally endangered Lesser White-fronted Goose (Anser erythropus) and the White-fronted Goose (Anser albifrons), which migrate in large numbers, are of outstanding importance. Since the mid-1990s, the also endangered red-breasted goose (Branta ruficollis) has been observed more and more regularly. Our only locally breeding goose species, the greylag goose (Anser anser), the mallard (Anas platyrhynchos), the gadwall, the garganey, the common pochard, and the most valuable duck species in the fish ponds is the ferruginous duck, which is present in small numbers in Europe. In spring and autumn, the Eurasian Wigeon and the northern shoveler can be seen in thousands, they are frequent nesters and migrants on the lakes.
Biharugra’s most famous bird is the White-tailed Eagle (Haliaeetus albicilla). This is one of the most important Central European migrational and wintering ground for this globally rare bird of prey. During winter months, some of the specimens and sometimes 8-12 birds can be seen on the lakes at a time. Among the birds of prey, the Marsh Harrier (Circus aeruginosus) breeds regularly. Sometimes the Saker falcon (Falco cherrug) also appears accompanying the migrating flocks of birds. A spring and autumn guest, the osprey (Pandion haliaetus) is easily recognizable by its characteristic wing posture and light-colored lower body.