DCIM\100MEDIA\DJI_0272.JPG
A Biharugrai-halastavak, Békés megye északkeleti sarkában elhelyezkedő, mesterségesen kialakított halastórendszer, mely területileg két, jól elkülöníthető – a biharugrai és a begécsi – egységből áll. A tavak 1927 hektáros területükkel Magyarország második legnagyobb halastórendszerét alkotják. A Biharugrai Halgazdaság kft ebből jelenleg 870 ha-on folytat haltermelést.
A Biharugrai Halgazdaság 2011-ben történt tulajdonosváltását követően, mintegy 850 ha-on a halgazdálkodás egy korszerű, a környezetével harmonikus viszonyban lévő technológia bevezetésével új lendületet kapott.
Az évszázados múlttal rendelkező Biharugrai Halgazdaság küldetése, hogy gazdálkodása során a természeti erőforrások megújításán alapuló technológiával minőségi haltermékeket állítson elő, miközben munkahelyek teremtésével törekszik a térség gazdasági fejlődésének előmozdítására.
„A tógazdaság a századforduló első évtizedében kezdődött ( az 1900-as évek elején). …ez nemcsak a falut, hanem az egész tájat megváltoztatta. Egyrészt a vezetők hozzáértése…főként azonban a nép szorgalma és a fejlődés törvénye ide vonzotta a szomszéd falvak területéből is azokat a részeket, amelyek összefüggő egésszé kívánkoztak…a tavat és környékét Corchus Zoltán, a Rákos-patakon levő vízimalom s negyven holdnyi kertészet tulajdonosa vásárolta meg, mint vadsziket. A birtok legrosszabb sziki legelőjéből lett a Tógazdaság, ami szinte máról holnapra megváltoztatta az egész táj jellegét és képét, flóráját, tenyészetét, madárvilágát. De még tán az időjárást is, hiszen az ilyen nagy területű víztükör fölött már szinte érezhető a felhősödés vonzása és képződése.S mára….már három szomszédos falut: Harsányt, Gesztet, Zsadányt határolja a halastó-birodalom.Harsány alatt van a duzzasztó és vízkiemelő zsiliprendszer az új csatornába, ami táplálja a tavakat.A csatorna keresztülmegyen a Szőréten, a mélyebb fekvésű ugrai rét fölött, aztán a régi csárdánál ömlik belé a tórendszer nagy csatornájába.
Kezdetben, 1908-12-ben két mázsa halat adott a tó holdanként; 1945 tájékán három-négy mázyát, ma a már teljesen rendben levő, felújított tavakban holdanként nyolc-tíz mázsa nemes, kitenyésztett magyar tükörponty terem. Európai hírű hal ez. A kitenyésztést még Corchus Zoltán kezdte.”
Szabó Pál: Szülőföldem, Biharország
A halastavak építése
A Kis-Sárrét lecsapolása után megkezdődött a jobb minőségû földek feltörése, felszántása. A terület többi részén hatalmas puszták, legelők jöttek létre. Biharugra külterületén a láp, mocsár szeszélyes terjeszkedése következményeként a földek nagy részén vakszikkel tarkított szikes legelők alakultak ki. Valamikor 1905 és 1909 között új tulajdonosok jelentek meg Biharugra határában. Chorhus Dezső budapesti mérnök és tetvére Zoltán 300 kh. szikes legelőt vásárolt meg Bölöny Józseftől, mesterséges körgátas halastavak építése céljából.
1910-1944
A Chorhus testvérek 1910 és 1913 között építették meg az első tavakat, melyeknek Cigány, Csík, Bodor, Szilas, Ludas elnevezést adtak (a Ludas- és Csík-tó máig őrzik a hajdani mocsárvilág mélyebb fekvésű mocsaras területeinek neveit). 1939-től 1941-ig újabb tavakat építettek Zöldhalmi(1939), Emlék(1941) elnevezéssel. Később Chorhusék megvásárolták a Tisza családtól a Geszt és Biharugra között fekvő Nagy-Szík pusztát a Jankovics tóval együtt. 1943-ra elkészült az a terv, mely szerint ezen a területen több ezer hektáros halastórendszer épül. A terveiket a második világháború megakadályozta, a vásárolt területeken így csak a Nagy-sziki tavat tudták kialakítani 1944-ben. A halastavak első építési munkálatai ezzel lezárultak. Az 1910-1944 között elkészült tavakat napszámos kubikusok alakították ki kézi erővel.
1944-1962
1946-ban államosították a tógazdaságot. 1951-ben a régi Jankovics tó szomszédságba megépítik az Új-tavat, ezzel a gazdaság akkori területe 1600 ha-ra növekedett. 1952-ben megalakult a budapesti székhelyű Halgazdasági Tröszt, melynek felügyelete alatt a Biharugrai Halgazdaság “önállóvá” szerveződött. Az ezt követő néhány évben telelő tavakat létesítenek, illetve kisvasutat állítanak be a halastavakra a takarmányozás könnyítésére. 1959-ben az Ugrai halastavak szomszédságában lévő rizsföldeken (amelyet néhány helyi gazdálkodó hasznosított) megépült a Gazdák tava. A régebbi tavak elöregedése, a gépesítés hiánya és az akadozó takarmányszállítás nagy termék kiesést jelentett ebben az időben. A Zöldhalmi tavat például csak bivalyokkal tudták lehalászni a tó közepén megálló víz miatt, a helyiek ekkor nevezték el “bika-fürösztõnek”.
Nagy változást hozott akkor az állami támogatás, amelyből az eddig felmerült problémákat megtudták oldani, a halastavakat pedig a Begécsi- víztározóval ki tudták bővíteni.
1962-1967
A második tóegység területén valamikor egy falu, Begécs volt. A középkori települést a törökök váradi hadjárata pusztította el, feltehetően a Toldiak Nagyfalujával egy időben. A pusztítás után a mocsár visszafoglalta a hajdani település helyét. A folyószabályozások után nagy kiterjedésű pusztasággá formálódott a táj. A második világháború után (1950-től) a Holt-Körös víztározójaként használták, elsődleges célja volt a romániai belvizek fogadása. Ezen a területen 1962-67 között a begécsi rendszer új, számozott tavainak létrehozásával (Begécsi-víztároló), a Zsadányi Állami Gazdaság és Geszt községi állami tartalék földek területén befejeződött a halastavak építése.
Ebben az időszakban építették a tavak egy részén megtalálható betonszigeteket is, melyek a pecsenyekacsák tenyésztésére szolgáltak. Az itt tartott kacsák trágyázó szerepet is betöltöttek a halgazdálkodásban. Ma e szigetek adják az alapját a dankasirály- és a küszvágócsér- költőtelepeknek.
Forrás: Tőgye János: A Biharugrai-halastavak madárvilága Debrecen 2005. ; Mikics Péter: Vízimadarak fészkelési és vonulási idõdinamizmusa a Biharugrai-halastavakon OTDK-dolgozat Szeged 2003.;